17. November 2013 13:53

Véget ért a texasi hétvégé, nagyon boldogok és elégedettek lehetünk, miután megszereztük a győzelmet.
Persze, lehet, hogy a mai ismét egyszerűnek tűnt, de biztosíthatok mindenkit, hogy elég nehéz volt ismét nyerni.

Rögtön az elején volt egy kis probléma, a tapadás nem volt olyan jó, mint ahogy azt gondoltam, de szerencsére nem került sokba. Kihívás volt megvédeni az első helyem Romainnal szemben, aki jobban kezdte a versenyt mögöttünk. De aztán viszonylag gyorsan jött az első kanyar, és felvettem a harcot. Az autó az egész verseny alatt nagyon jól ment, az elején kicsit ideges volt, de ez a lágy gumiknak köszönhető. Ez egy kis túlkormányozottságot jelentett, így nagyon óvatosnak kellett lennem különösen a kanyarokban, hogy ne veszítsem el a gumikat, főképp a hátsókra kellett figyelnem. Rövid idő elteltével rájöttünk, hogy elég jól tudunk mozogni, az autó pedig egyre jobb lett.

Ma a saját rekordomat döntöttem meg, aminek persze örülök, de nem az az oka annak, hogy autóba ülök. Nagyon nehéz számunkra, hogy mindent megértsünk, ami ma történt, mert olyan jól megy, és néha félsz, hogy ez lehet a vége. Nyolc versenyt egymás után a dobogón befejezni, különösen az első helyen hihetetlen és ez kicsit szótlanná tesz minket.  De tudom, hogy ez nem csak az én érdemem, hiszen sok ember van, akik nélkül nem lennék itt. A munkájuknak köszönhetem a rekordot, és remélem tudják, hogy ez milyen sokat jelent nekem, hogy ez így működik. Michael nem kell rosszul érezned magad, mert mindig is te leszel az egyik legjobb. Sok rekordot az örökkévalóság őriz majd, de biztos vagyok abban, hogy ez a legkevésbé sem zavarja.

Mindent összevetve szeretném, hogy a csapat minden tagja élvezze ezt az időt, amennyire csak lehetséges, mert soha sem tudhatod, hogy meddig tart. És ez az, amiért nincs probléma a motivációnkkal, mert mindig motiváltak vagyunk arra, hogy túllépjük a határainkat. Még, ha a bajnokság már eldőlt, akkor is van minden versenyen miért harcolni, és ez tesz minket mássá. Semmi sem rosszabb, mint ülni a babérjaidon, és hagyni, hogy a dolgok csak megtörténjenek, és mindenki, aki ismer engem tudja, hogy én nem ez vagyok.

Ezért ma ünneplünk, és élvezzük ezt a napot, majd összecsomagolunk és elindulunk a szezon utolsó versenyére, Brazíliában, motiváltabbak vagyunk, mint valaha, a kezdetektől fogva.

Addig is,

Sebastian

(c) Írta: Andi, a sebastianvettel.de alapján