Szerda

2011-ben ismét a Hungaroring felé vettem az irányt. Ezúttal egy neten összeverődött, de ma már nyugodtan mondhatom, hogy baráti társasággal vágtunk neki az idén 5 naposra sikeredett kalandnak. Élményeink sora szerdán reggel kezdődött meg, amikor is mindenki elindult Budapest felé. Fél 12-kor már együtt is volt a banda, és egy rövid szia-heló után megindultunk, hogy megkeressük a szállást.

Sikerrel jártunk, egy kis telefonos segítséggel hamar odataláltunk. A szerdára betervezett program a pilótafoci volt. Mondhatom remekül szórakoztunk, egészen belejöttünk a szurkolásba, nem győztük bíztatni a pilótákat. Nem hiába, ők nyertek, 8:4 arányban! Kicsit fáradtan érkeztünk vissza a szállásra, de ez senkit nem érdekelt, már aznap fantasztikusan éreztük magunkat. Megjegyezném, hogy bár majdnem mindenkivel most találkoztam először a csapatunkból, 1-2 óra után már olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást személyesen.


Csütörtök

Másnap reggel egy gyors bevásárlás és ebéd után a boxlátogatásra mentünk. Mondanom sem kell, körbe kellett járni a pályát. Mi szó szerint futottunk! Aztán szépen kivártuk a 4 órát, és végre beengedtek. Megindult a tömeg. Mi már tudtuk, hogy itt bizony megint futni kell, és igazunk is lett. Gyorsan eldöntöttem, hogy idén az aláírásokért fogok sorba állni, és utána nézek szét a boxban. Felemás döntésnek bizonyult. Röviden annyi a lényeg, hogy valóban sikerült a "kedvenctől" begyűjteni az autogramot, de hogy milyen áron?! Jövőre valahogy jobban kellene megszervezni az aláírás-kérést. Engem konkrétan egy biztonsági őr mentett ki a tömegből. Ha ő nincs, akkor agyaonnyomnak. Behúzott Vettelékhez, de volt velem egy kicsilány is, ő meg még ott maradt a tömegben. Ott kiabáltam az őrnek, hogy legyenszíves őt is átmenteni hozzám. Szerencsére segített. Megkaptuk az aláírást. Sebastian nagyon jókedvű volt. Csak annyit kérdeztem, hogy aláírja-e a füzetemet (mert amúgy autogramkártyákat írt alá, de nekem nem olyan kellett), mondta, hogy persze, megköszöntem, még annyit mondott, hogy szívesen. Aztán indultunk a célegyenesbe. Összeszedtük a csapatot, és mentünk aludni. Annyi azért biztos, hogy ha előre tudom, hogy az emberek megőrülnek, és így elkezdenek nyomulni, akkor nem vállalom be ezt a sorbvanállást, akárki is ír éppen alá. Főleg úgy nem, hogy velem van egy kisebb leányzó is. Egyébként az egész nyomulás akkor kezdődött meg, mikor bemondták, hogy már csak negyed óra van hátra az aláírósdiból...

 

Péntek

A 2 szabadedzés nagyon adta az érzést. Tavaly nem votlam kint a versenyhétvégén, és borzasztóan hiányzott már az a bizonyos hang! A libabőr természetesen most is megvolt, ezt szerintem nem kell magyarázni annak, aki már hallotta élőben ezeket a gépeket. Este aztán elindultunk a Hugo Boss rendezvényére, ahol Jenson Buttont szerettük volna látni, és láttuk is. A barátnőjét, Jessica Michibatát szintén. El kell mondanom, hogy gyönyörű párt alkotnak! Jelen volt sok magyar celeb is. Miután vége lett a partynak, még vártunk a hotel előtt, mert volt köztünk, akinek előző nap nem sikerül aláírást szereznie Vetteltől, de nagyon akart. Vettel persze nem jött, mint másnap megtudtuk, éjjel ért vissza, sokáig állítgatták az autóját. Így hazamentünk, de aludni nem volt idő...

Szombat

Történ ugyanis, hogy lelkes társaim kitalálták, hajnalban menjünk vissza Vettel elé. Remek ötlet gondoltam, de ráérünk 8-ra odamenni. Nem, az nagyon késő... El sem mondom mennyit vártunk rá, és, hogy mennyire fáztam. Kibírtuk, és végül is mindenki boldog lehet, mert a német jött, aláírt, ment. Látszott rajta, hogy kialvatlan, hihetetlenül karikásak voltak a szemei, ennek ellenére nagyon készséges volt velünk. (Ilyen "sokáig várós" manővert viszont azt hiszem soha többé nem vállalok...de most az egyszer muszáj volt, hogy lássam, mindenki boldog a csapatból.)

Még a pályára is kiértünk időben, láttuk az összes programot, ami érdekelt minket, és aztén következett az időmérő. Hatalmas jó volt. Az én Best 3-am szerezte meg az első három helyet: Vettel-Hamilton-Button. Mondanom sem kell, iszonyatosan örültem ennek az eredménynek. Az este még Hamilton vadászatra indultunk. A lányoknak sikerült is elkapni. Lewis nagyon kedves volt, elbeszélgetett velük, mindenkinek aláírt, engedte, hogy képeket készítsenek. Sajnos, én 1 perc híján lecsúsztam erről a lehetőségről, de jövőre őt is elcsípem.

Vasárnap

Először is le kellett vinnünk a csomagjainkat a Nyugati-ba, hogy a csomagmegőrzőkben estig ellehessenek. Aztán egy rövid élelembeszerzési út után máris HÉV-eztünk ki a pályára. Esős idő volt, hol szemerkélt, hol nem. A szél is fújt, de minket ez nem érdekelt. Később próbáltunk venni esőkabátot, ami persze már egyik shop-bans em volt. MIndegy, gondoltuk, oda se neki, hogy esik. A pilótaparádé idén is nagyon tetszett. Egy valamit azonban nem tudok nem megjegyezni. Korábbi évek alatt szerzett tapasztalatom, hogy a legnagyobb ovációt Kimi Räikkönen kapta (na, ez nem is meglepő), és én emlékszem, hogy az mekkora hangzavarral járt, amikor őt mutatták a kivetítőn.
Idén senki, ismétlem senki nem kapott akkora üdvrivalgást, de még csak megközelítően nagyot sem. Legtöbben összességében a Ferrarisok voltak, véleményem szerint.

Végre eljött a rajt pillanata is. Élőben mindig olyan varázsos ezt nézni és hallgatni. Most is így volt. Az egész verseny őrületesen tetszett, izgalmas volt! Egy perc nem telt el anélkül, hogy ne történt volna valami. Külön ki kell emelnem Heidfeld brilliáns ugrását az égő Renaultból. Imádtam az előzéseket, mindent. A végeredmény is remek. Az első kettőt kifejezetten nekem találták ki. Talán említenem sem érdemes, hogy fájó szívvel vettük az irányt hazafelé. Most újabb egy év, mire visszatérhetünk. Mert biztosan visszatérünk!

Írta: Vé (a felhasznált képek is sajátok)