• Vettel akkor is 3. lett volna, ha háromszor cserél kereket.

• Hamilton maradék győzelmi esélyei az elrontott első kiállásánál szálltak el.

• Nem mindennapi fordulatai voltak az utolsó körös Sainz-Kvjat incidensnek.

• A McLarennek vélhetően sehogyan sem jöttek volna össze a pontok, de Button még rendetlen autóval is biztató tempót autózott.

• A Force Indiá-sok jól illusztrálták, hogy a három kiállás kicsit gyorsabb, de kockázatosabb stratégia volt, mint a kettő.

 

Vezető versenyző mögötti hátrányok körönként

A vonalakat az egyes versenyzők éllovastól mért körönkénti hátrányai rajzolják ki. Az ilyen típusú grafikonok a legjobb eszközök a relatív versenytempók ábrázolására.

Sebastian Vettel jól tartotta magát a 2. helyen, mindazonáltal összességében vajmi kevés esélye volt rá, hogy ott is maradjon. Ha a a bokszlátogatások második hullámánál követi Lewis Hamiltont és ő is átáll három kerékcserére, akkor az angol második elévágási kísérletét talán-talán még szintén ki tudta volna védekezni – hiszen Hamilton ekkor ugyanúgy beszorult valaki mögé a kivezető körén, mint az első alkalommal, ráadásul ekkor lassabb gumikat is kapott (jóllehet, nem késlekedtek annyit a szerelői) –, a harmadikat azonban már biztosan nem. Ezen a pályán akkora volt a Mercedes tempóelőnye, hogy az első kiállásnál a címvédő még a lassú bokszmunkával és a feltartással együtt is kis híján megcsípte Vettelt, a hátráltató tényezők nélkül tehát biztosan ki tudta volna autózni a szükséges fórt.

Ami magát Hamiltont illeti, az ő alternatív stratégiájának a működésre bírásához Kimi Räikkönen és Valtteri Bottas gyors megelőzése volt a kulcs. Ez végül minden további nélkül sikerült is, ám mivel Hamilton korábban be volt ragadva Vettel mögé, Nico Rosberg pedig nagyon sokáig erősen visszafogta a tempóját, ezért a Mercedesnél nem tudhatták, hogy elég gyorsak lesznek-e a manőverekhez. Összességében talán biztonságosabb lett volna, ha a két kerékcserénél maradnak, és a második kiállásnál is megpróbálnak az 5-ös rajtszámú kocsi elé vágni – ehhez ugyanis biztosabban megvolt a sebességük, amint azt alább látni fogjuk.

A két csapat nagy aero-fejlesztéseinek hatását nehéz megítélni. Első ránézésre a Mercedesé többet hozott, hiszen itt versenykörülmények között is jelentős előnnyel bírtak, miközben az aszfalt magas hőmérséklete a Ferrarinak kedvezett, ám ne feledjük, hogy a leszorítóerőt aránytalanul nagy mértékben díjazó katalán kör a Mercedes egyik legjobb pályájának számít a versenynaptárban.

Szintén nem mutat jól a maranellóiak számára, hogy a Williams Melbourne óta nem került olyan közel hozzájuk, mint itt, pedig a grove-iak kifejezetten keveset újítottak, és nekik aztán végképp nem feküdt ez a vonalvezetés. Räikkönen ahhoz elég gyors volt (a gyorsabb keveréken), hogy utolérje Bottast a futam végén, ám ahhoz túl kicsi volt a sebességelőnye, hogy azzal itt előzni lehessen. Az sem segített, hogy az aránylag rövid kör miatt sűrűre hízó forgalomban a williamses gyakran kapott DRS-t a lekörözöttektől.

A Red Bull fejlesztései ezzel szemben bevallottan nem működtek. Az energiaital-gyárosok távolabb kerültek a Williamstől és versenytempó terén visszaestek a Lotus közelébe – sőt, Danyiil Kvjatot, igaz, mulatságos módon részben véletlenül, de még a Toro Rossó-soknak is sikerült becserkészniük. Történt ugyanis, hogy a második etap végén, abbéli félelmükben, hogy a gyenge végsebességével Max Verstappen beragadna a kb. 20 mp-cel mögötte autózó, de közeledő Maldonado-Hülkenberg páros mögé, a faenzaiak az ideálisnál előbb kihívták őt a második kerékcseréjére, az előtte autózó Kvjat pedig rögtön fedezte őt. (Verstappen egyébként lassú volt és mégis beragadt.) Carlos Sainz a másik Toro Rossóval részben pont azért tudta a futam végén még éppen időben utolérni a Red Bull-ost, mert az ő ideális etaphosszaival ellentétben Kvjat a fenti húzással túl hosszú utolsó etapra kárhoztatta magát. Mindez – mint a megállapításaink többsége – lépésről-lépésre nyomon követhető a fenti ábrán.

A McLarennél bíztak benne, hogy Fernando Alonso pontot szerezhet a hazai versenyén, ám az adatok alapján erre a balszerencsés, feltapadó sisakrostély okozta féktúlmelegedése nélkül sem volt esélye. A kiválása előtt a spanyol nagyjából a hozzá hasonló stratégián lévő sauberesekkel futott együtt, és még ha meg is előzte volna őket, akkor is csupán a 12. hely lett volna az övé. Jenson Button viszont a futam nagy részében a vezethetőségi gondjai ellenére is kiváló tempót autózott; gyakorlatilag ugyanolyan jót, mint Daniel Ricciardo a Red Bull-lal (!). A brit világbajnok versenye a boralmasan lassú második etapján ment el, amikor a fenti probléma először ütötte fel a fejét, és még nem állították át a kocsit, hogy enyhítsenek rajta.

Helyezések körönként

A vonalakat az egyes versenyzők egyes körök végén elfoglalt pozíciói rajzolják ki. Ez az „ősi” eszköz (egyes változatait már a ‘60-as években is használták) a versenyek legtömörebb krónikája.

A visszajátszásokból kiderül, hogy Hamilton nagyrészt azért nem veszített még több helyet a pocsék indulásával, mert szerencséjére a közvetlenül mögötte felsorakozók (Vettel, Bottas és Sainz) is legfeljebb átlagos rajtokat vettek. A rajta kívül betlizők közül kiemelendő még Kvjat, Button és Will Stevens is – utóbbiról elmondhatjuk, hogy rémes rajtoló, hiszen eddig minden egyes futamon Roberto Merhi mögé szorult a piros lámpák kialvását követően.

Akik igazán jól kapták el az indulás pillanatát, azok Rosberg, Verstappen, ill. Felipe Massa voltak – közülük is talán Massa bizonyult a legjobbnak, ám Verstappen pár pillanatra „udvariatlanul” letessékelte őt a pályáról a 2-es kanyar kijáratánál. A brazil számára ugyanakkor öröm lehetett az ürömben, hogy csupán a két Toro Rosso került ismét eléje.

Räikkönen az első, Massa pedig az első néhány körben vágott ki kiváló és rámenős manővereket az olasz középcsapat autói ellen, amik a várakozásoknak megfelelően kirívóan lassúnak bizonyultak a célegyenes végén.

Az imént említett két versenyzőnek óriási tempóelőnye is volt Sainzékkal szemben, ám az alacsony végsebesség más, alapvetően nem kiemelkedően jobb versenytempóval bíró csapatok, névleg a Lotus és a Red Bull versenyzői ellen is a vesztüket okozták.

A lotusosok közül Pastor Maldonado minden további nélkül átjutott rajtuk, és Romain Grosjean is úton volt efelé, mielőtt kicsúszott, majd nekiment a csapattársának. Bár az utóbbi manőverrel a francia megfelezte istállója vasárnapi esélyeit, sőt egy harmadik hibát is vétett, amikor túlcsúszott a bokszán, a maga részéről viszonylag sikeresen kiköszörülte a csorbát – a 8. hely volt a maximum, amit elérhetett, és kritikus módon még Kvjatot is gyorsan visszaelőzte, miután az elhúzódó második kiállását követően az előzőleg már vert helyzetben lévő orosz mögé került.

A Red Bullnak már jobban meggyűlt a baja a Toro Rossókkal, hiszen nekik nem volt akkora végsebesség-előnyük velük szemben, mint a Lotusoknak, ám végül nekik is sikerült átverekedniük magukat rajtuk. Ricciardo az egyiküket, Verstappent, a bokszutcában előzte meg a faenzaiak lassú bokszmunkáját követően (Grosjean is emiatt vágott elé), Kvjat azonban mindkettőt a pályán tudta le, méghozzá szép manőverekkel.

A Sainz-Kvjat incidens ügyében egyetértünk a versenybírák döntésével, miszerint nem volt szükség büntetésre. Az eset kulcsfontosságú részlete (amint az a bírák dokumentációjából kiderül) az volt, hogy a pályára való visszatérte után, a 3-as kanyar előtt, Sainz nyitva hagyta az ajtót Kvjat előtt, hogy az visszavegye a pozícióját – az már más kérdés, hogy az orosz valamiért nem élt a lehetőséggel. Pedig előzőleg, a korrektség határán egyensúlyozva ugyan, de kopott gumikkal is sikeresen kivédekezte ezt az egyébként utolsó támadási lehetőséget a Toro Rossó-ssal szemben (az utolsó körben jártunk), amikor kockásra fékezett bal elsővel bevetődött mellé a célegyenes végi féktávon. A koccanás inkább a figyelmetlen és rutintalan Sainz hibája volt, aki ráfordult a Red Bullra, és végül csak azért érhetett fel mégis Kvjat mellé, mielőtt az kiszorította őt a kijáraton, mert eleve akkora sebességgel kanyarodott, hogy nem is gondolhatott rá, hogy a pályán akar majd maradni.

Méltatlanul kevés szó esett eddig a Force Indiáról és a Sauberről, ám ennek a két alakulatnak ezúttal viszonylag sima versenye volt – a grafikonok alapján annyi emelhető ki, hogy Sergio Pérez egy jóval korábbi kerékcserével került Marcus Ericsson elé, s bontotta meg a hinwilliek duóját.

Gumistratégiák

Az egyes versenyzők gumistratégiáinak legfontosabb adatai – a kiállások száma, az etaphosszok, valamint a választott gumikeverékek.

A várakozásokkal ellentétben vasárnap is maradt a nagy meleg a Circuit de Catalunyán, amelynek aszfaltján egészen 46-52°C-ig kúszott fel a hőmérő higanyszála.

A domináns stratégia a két kerékcsere volt, két közepes és egy kemény keverékes etappal. Egyesek eleve ezzel számoltak, egyesek pedig menet közben változtattak. Közéjük tartozott pl. Bottas, akinél a csapatrádió tanúsága szerint egy ponton még a „C-tervet” is fontolóra vették (akármit is takarjon az) – Claire Williams csapatvezető-helyettes a rajtrácson utalt rá, hogy a grove-iak eltérő stratégiával küldhetik útjukra a két autójukat, ám a verseny utáni nyilatkozatokból az derül ki, hogy eredetileg mind Bottas, mind Massa három kerékcserét terveztek. Az általánosságban rövid első etapok alapján sokan járhattak hasonló cipőben.

Hamilton fordított utat járt be – ő eredetileg két kiállást tervezett, miközben a versenymérnökével már a 9. kör idején a „B-tervet” boncolgatták, ami az angol akkori helyzetét elnézve vélhetően a három bokszlátogatás volt.

A Pirelli előzetes számításai alapján egyébként néhány másodperccel Hamiltonék megoldása volt a gyorsabb (minimálisan tehát ez is a címvédő malmára hajtotta a vizet a Vettel elleni taktikai csatában). A jobbára végig a saját tempójukat futó és eltérő stratégián lévő két Force Indiá-s remekül szemléltette is, hogy az olasz gumigyártónak igaza volt. A három kerékcserével operáló Nico Hülkenberg az utolsó körökre utolérte a kétszer kiálló Pérezt, és ha tudott volna előzni, akkor hamarabb is „csapott” volna célba – dehát a sprint stratégiáknak mindig is a forgalom volt a nagy kockázata…

Gumiválasztás tekintetében nem voltak nagy eltérések: mindenki a közepes keveréken rajtolt, és Buttont leszámítva vagy az utolsó, vagy az utolsó előtti etapra időzítette a többnyire egy szem kemény keverékes etapját. Egyedül Verstappen futott két etapot a tartósabb gumin – a Toro Rosso ezzel próbálta kompenzálni a már említett, ideálisnál korábban megejtett második kiállását.

Végezetül érdemes megemlíteni, hogy vasárnapra a Toro Rosso, a Lotus, ill. a felvételek alapján a Ferrari is csatlakozott a Williamshez és a Sauberhez atekintetben, hogy az ő autóikon is a hátsó gumik koptak gyorsabban – ahogy megfelelően felgumizódott a pálya, úgy tehát végül idén is mégis a hátsó gumi lett a korlátozó tényező Barcelonában.

Bokszkiállások

A sebességkorlátozó vonalak között eltöltött idők hossza az egyes kerékcserék és szervizelések alkalmával. A megkülönböztető színekkel jelölt eseteket külön kiemeltük az elemzésünkben.

A bokszlátogatások listájának legnagyobb érdeklődésre számot tartó eleme kétségkívül Hamilton első, 13. körben megejtett – és elrontott – kerékcseréje.

Az angol autóján a bal hátsó kerék felhelyezésével akadtak problémák, és a kiállás összességében 2,8 mp-cel (!) bizonyult lassabbnak, mint Vettel következő körben esedékes, s mellesleg az egész mezőny leggyorsabb, kerékcseréje. Mivel a ferrarisnak a pályára való visszatértét követően az első szektor végén kb. 1,6 mp különbséget mérhettünk kettejük között, ezért kijelenthető, hogy hiába tartották fel egy kicsit Hamiltont a kivezető körén, a lassú szervizelésen múlott, hogy még egy etapon át Vettel kipufogóját kellett bámulnia. (Más szóval a hiba nélkül még a feltartással együtt is kb. 1 mp-cel elévágott volna; ilyen gyors volt tegnap a Mercedes.) Mindezen egyébként potenciálisan a maradék győzelmi esélyei is múlhattak, hiszen a páros ekkor még csupán kb. 6 mp-cel autózott Rosberg mögött.

Ugyanabban a körben, mint amelyben Hamilton először látogatta meg a szerelőit (a 13.-ban), Verstappen is hosszasan elidőzött náluk. Ez volt az a kerékcsere, amelynek során a szintén ugyanebben a fordulóban bokszoló, ám 1,9 mp-cel gyorsabban végző Ricciardo a szervizúton előzte meg a hollandot, ill. amely olyan lassú volt, hogy még a két körrel később kilátogató, s „csak” 1,1 mp-cel jobban iparkodó Grosjean is a Toro Rossó-s elé tudott vágni.

Nem sokkal később ugyebár a francia is gyászos pillanatokat élt át: a lotusos több mint 10 mp-et (!) bukott a boksza túllövésével a 40. körben. Ezt látva valóságos csoda, hogy mégis 4 ponttal, illetőleg a tempója alapján elérhető legjobb helyezéssel távozott Barcelonából.

/ts/