Bizonytalanul érkezik meg Monacóba a Ferrari-istálló. Vajon egyszeri kisiklás volt a barcelonai megtorpanás? Miről árulkodik, minek volt köszönhető és lesz-e rá válaszuk?

Azt követően, hogy szinte a teljes autójukat átdolgozták, a csapattal együtt többeket meglepett, hogy a Ferrari minden eddigi idei futamnál messzebb volt a Mercedestől Barcelonában. Sebastian Vettel az új aerodinamikai csomaggal ugyan gyorsabbnak és magabiztosabbnak tűnt, mint Kimi Räikkönen a régivel, többen fölvetették, az olaszok talán eltévedtek az újítások sűrűjében.

A csapatfőnök Maurizio Arrivabene azonban már a versenyt követően hangsúlyozta, igenis előrelépést jelentett az új csomagjuk. „Az összevetéseink azt mutatják, hogy az új megoldás jó, de a valóság azt is elárulja, hogy nem eléggé” – nyilatkozta Spanyolországban. Az Auto Motor und Sport (AMuS) külön elemzést is szentelt a Ferrari váratlan visszaesésének, s ebben ők is kiemelték, az újítások többé-kevésbé valóban hozták azt a 0,2 másodpercet, amit előzetesen a mérnökök reméltek tőlük.

De akkor hol siklott félre az olaszok hétvégéje? A német szaklap szerint több tényező is a Ferrari ellen volt. Elsőként azt emelték ki, hogy Barcelonában az időmérőn és a versenyen egyaránt 0,7 másodperc körüli volt a különbség a Mercedes és a Scuderia között körönként. Ez arról árulkodik, hogy a vörösök a versenytempó tekintetében estek vissza, és ezt támasztja alá Vettel 45 másodperces hátránya is. Az első négy futamon tudniillik átlagban 8,080 másodperc volt a különbség a két csapat között vasárnaponként (ebben persze benne van a sepangi győzelem is, ami jelentősen javítja az értéket).

Ami nem segített a Ferrarinak

A német szaklap szerint Vettelék visszaesésének egyik okát a gumik jelentették. Miközben Malajziában a durva aszfalton jóval nagyobb mértékben koptak, ami a kezükre játszott, Barcelonában a gyors kanyarok és nagy meleg ellenére a lassabb hármas szektorban volt idejük „pihenni”, ami nem ízlett annyira az SF15-T-nek. A Mercedes ráadásul emellett nemcsak képes volt hamar fölmelegíteni a sokak szerint erre a pályára túl kemény abroncsokat, de azt is képesek voltak elérni, hogy a hátsó gumik ne hevüljenek túl a gyors kanyarokban a kör végére.

Vetteléknek mindez nem sikerült – az időmérőn például a 10-es kanyarra teljesen megváltozott autója viselkedése. „Onnantól hirtelen már nem volt tapadásom, és a kör hátralévő részében csak csúszkáltam. Rosberg kivételével szinte mindenki ugyanúgy járt” – magyarázta a négyszeres bajnok.

Ebben meghatározó szerepe volt a beállításoknak is – és ezt a két Mercedes-versenyző párharca is igazolta. Nico Rosbergnek a rendkívül változó, kiszámíthatatlan körülmények ellenére sikerült találnia egy olyan beállítást, mellyel magabiztosnak érezte magát – szemben az egész hétvégén tanácstalan Lewis Hamiltonnal. Miután a Ferrari péntekje az újítások teszteléséről szólt, beállításaik tökéletesítésére eleve kevesebb idejük maradt – és Kimi Räikkönen hétvégi küszködése jelzi, ez vissza is ütött.

Az AMuS szerint az sem véletlen, hogy a Ferrari olyan sok időt vesztett a harmadik szektorban riválisához képest. „A mi autónk eleje azonnal elfordult, anélkül, hogy a hátulja elkezdett volna csúszni” – magyarázta Toto Wolff a Mercedes titkáról. Egy mérnök pedig kiegészítette: „Mi következetesek tudtunk lenni ott (a hármas szektorban). A Ferrarinak sikerült összerakni egy-két jó kört, de a versenyzőik szemmel láthatóan küszködtek az autójuk pontos pozícionálásával.”

Kell-e aggódni a barcelonai 3-as szektor miatt?

Arrivabene a pálya ezen szakaszán látott lemaradásuk miatt cseppet sem nyugodt. „Ha megnézzük a harmadik szektort, ott a kigyorsítás számít. Ha ezen a téren nem oldjuk meg a problémánkat, még rosszabb lehet a helyzetünk. Nem Monacóban – Monaco különleges beállításokat igényel –, hanem inkább Kanadában. Nem szeretnénk ugyanezen kigyorsítási problémákkal elutazni Kanadába, mert az igazi rémálommá válna” – idézte a csapatfőnököt az Autosport.

Az Auto Motor und Sport szerint ugyanakkor nem olyan rendkívüli a Ferrari barcelonai hármas szektorban látott visszaesése, mint elsőre látszik. A lap ugyanis sorra vette az eddigi hétvégéket, s megállapította, hogy a lassú kanyarok már az év korábbi részében sem feküdtek annyira a Ferrarinak.

Barcelonában a harmadik pályaszakasz a legkanyargósabb, csupán egy 400 méteres egyenes húzódik a végén, magába foglal pár hosszú fordulót és egy lassítót is. A 0,777 másodperces hátrányukból 0,462 másodpercet itt buktak el a Mercedesszel szemben, ami a tejes lemaradásuk 59,9%-a. A többi pálya kanyargós szakaszainak részidőiből viszont kiderül, ez egyfajta tendencia: Melbourne-ben a hátrányuk 36,4%-a legkanyargósabb hármas szektorban halmozódott fel, Sanghajban a kettes szektorban szedték össze lemaradásuk 50,2%-át, míg Bahreinben szintén a pálya közepe tette ki a különbség 67,6%-át. A legextrémebb helyzet Malajziában állt elő: miután a Ferrari Sepangban kevés leszorítóerővel versenyezett, a kanyargós középső szektorban nagyobb hátrányt szedtek össze (104,4%), mint a kör egészét tekintve (azaz az első és a második szektorban gyorsabbak voltak a Mercedesnél).

A szaklap végül kiemelte, valójában már a tél folyamán is látszott, hogy Barcelona a Mercedes pályára. A teszteken úgy is közel fél másodperccel jobb kört tudtak autózni, hogy a Ferrari eggyel lágyabb keverékkel érte el a legjobb eredményét. Mindez tehát a Ferrari mellett szólhat a következő helyszíneken. Ám hogy a csapat útja mostantól lefelé avagy fölfelé vezet-e, valószínűleg legkorábban csak Monacót követően derülhet ki.

/ts/