Az avatatlan szem alig-alig fedez fel különbségeket bennük, pedig a versenyzők stílusában megmutatkozó eltérések időnként nagyon érdekes összefüggésekre világítanak rá, s olyan hátteret nyújtanak bizonyos történéseknek, amelyben minden egyből érthetőbbé és logikusabbá válik. Miért pördült meg annyiszor az elmúlt két évben Kimi Räikkönen? Mi okozott nehézséget Sebastian Vettel számára a 2014-es Red Bull-lal? És miért képes ritkábban hozni Nico Rosberg azt a teljesítményt, amit Lewis Hamiltontól gyakrabban látunk?

Az évtizedek óta vezetéstechnikai trénerként dolgozó Rob Wilson nemrégiben az Autosport magazinnak részletesebben is mesélt az F1-ben jellemző vezetési stílusokról, azok különbségeiről. Elsőként kiemelte: miként minden embernek megvan a maga habitusa, a személyiségüktől függően a vezetési stílusuk is merőben eltérő. Ám miként a divatban sincs csak egyetlen elegáns öltözet, a volán mögött is számos stílussal lehet sikeresnek lenni. „Szinte mindegyikkel nyerhetsz. Minden csak attól függ, kik ellen versenyezel, milyen autót vezetsz, és mennyire versenyképes a mezőny, aminek tagja vagy” – mutatott rá a meghatározó tényezőkre a tréner.

Emellett azt is hangsúlyozta, hogy bár ennek megtapasztalása talán mást sejtet, valójában a mai napig számos különbség fedezhető fel az egyes versenyzők stílusában. „A versenyzők ma olyanok, mint az űrhajósok: az egész arcukat elfedi a sisak, az autók oldalfala magasabb, nem látni a kezüket, ráadásul a kormányról nem is veszik már le, amikor váltanak. A személyiségek tehát rejtőzködnek, és tekintve, hogy az autók a kanyarokban hasonló tempóra képesek, a vezethetőségük pedig jó, a különböző stílusok nem annyira tűnnek nyilvánvalónak. Az emberek azt mondják, most minden sokkal szorosabb, mert a különbségek kisebbek, de az időveszteségre is kevesebb az esély. Emiatt kisebb esély nyílik a stíluskülönbségek megfigyelésére. Közben pedig szélesebbek a bukóterek, és a nézők is távolabb vannak a pályától. De mindez nem jelenti azt, hogy már nincsenek stílusok.”

Wilson emellett azt is megemlítette, hogy az egyes versenyzők stílusa is folyton formálódik, miután folyamatosan keresik a javulás lehetőségét. És természetesen a korszakok között is vannak eltérések. „Kétféle személyiségről beszélhetünk: valaki vagy a kemény fékezés híve, vagy a kemény gázadásé. Az 1950-es években így vezettek. Egyes versenyzők azt mondják, olyan későn fékeznek, amennyire csak lehetséges. Mások pedig azt, hogy ők lépnek elsőként a gázra a kanyarban. Megint mások pedig a legmagasabb minimális kanyarsebességre törekszenek. A vezetés régebben többet számított, akkoriban azzal lehetett legyőzni a másikat, hogy jobban uraltad az autót, merészebb voltál. Manapság inkább az irányváltásokon, a kigyorsításon és a hibaszám csökkentésén van a hangsúly.”

„Többféle stílussal is lehetséges nyerni. Van egy alapvető módja a kör teljesítésének, és mindenki próbálja minimalizálni a stílusa hátrányait, valamint maximálni annak előnyeit. Pastor Maldonado egy nagyon energikus versenyző – ha úgy tetszik agresszív –, de ha kicsit túlvezeti az autót, az apró hibákhoz vezethet, vagy lendületvesztéshez, ami pedig időbe kerül. Nagyon gyors versenyző, akinek azt mondanád: »Nagyon jó, de ha csökkentenéd az energiákat, nem lenne harmonikusabb a kapcsolat a pályával? Ha kevésbé pörögnének ki a kerekek, nem lenne jobb a kigyorsítás a következő egyenesben?«”

„Ha valaki a nagy sebességű kanyarokra helyezi a hangsúlyt, talán némi időt nyer az esőben. De amikor valaki azt mondja, jó a gyors kanyarokban, azzal nem lehet mit kezdeni. Ott ugyanis se lefelé váltanod nem kell, sem fékezni kezdeni, sem csökkenteni a fékpedál nyomását, hogy némi erőt vigyél át, és nem is vársz a legjobb irányváltási pontra, hogy megfelelően gyorsíts ki a kanyarból. Amikor az autód jól kiegyensúlyozott, nem nehéz jónak lenni a gyors kanyarokban.”

„Jim Clark talán a legstílusosabb versenyző volt, ha a korai kanyarodásról volt szó. Ő maga ezt hibás csúcspontnak hívta. Ha le kellene rajzolni az íveit, egyáltalán nem tűnnének jónak. Jackie Stewart mindig azt mondta, hogy a kormányt csak egyszer fordította el, de az autók irányváltását akkoriban jobban lehetett manipulálni a gázpedállal. Manapság nem használhatod így a gázpedált, mert az autók túlságosan tapadnak. Emiatt többet kell a kormányon dolgozni, finoman kell fölengedni a féket, kicsit több forgásra van szükség, mint Stewarték idejében. Ha ezt a gázzal csinálnád, túlkormányzottá válna a kocsi, és tönkremennének a gumik.”

„Stewart nagyon közel volt Clarkhoz a versenyképesség tekintetében, de kicsit hagyományosabb stílussal. Végül pedig követte őt. Chris Amon azt mondta: Jackie a végén már ugyanolyan gyors volt, mint Jim, de neki többet kellett dolgozni ezért. Hasonló lehet a helyzet most Nico Rosberggel Lewis Hamiltonnal szemben. Ki tudja?”

Wilson ezen eszmefuttatása után rátért a mai versenyzők stílusának elemzésére, ismertetőjegyeik taglalására.

Amiért Verstappen stabilabban teljesít Sainznál

Elsőként a Toro Rosso két újoncát állította szembe egymással, rámutatva arra, miért is a holland versenyző hibázott kevesebbet az első évében. „Carlos Sainz és Max Verstappen stílusa eléggé eltérő. Sainz a határon táncol a kanyarokban, a kanyarok kicsit hosszabbak számára.  Sokkal inkább hagyatkozik a vezetői képességeire, ami miatt viszont olykor hibázik is. Verstappen kevésszer fékezi kockásra a gumiját – látható, hogy nagyobb figyelmet fordít arra, mikor mennyire engedje fel a fékpedált, és nagyon okosan ügyel a kanyarbejáratra. Ha Sainz kicsit rendezettebb lenne, nem kéne annyira a képességeire hagyatkoznia, és ezzel talán valamivel még gyorsabb is lenne nála. Verstappen korábban fordítja el az autóját, miközben Sainz később kanyarodik valamivel, és emiatt nagyobb korrekcióra van szüksége a kijáratnál. Egyforma köridők érhetők így el, de Sainznak többet kell korrigálnia.”

Button a régi stílus művésze

Wilson szerint Jenson Buttonnek van a mai mezőnyben a régi időket leginkább megidéző stílusa. A britről köztudott, hogy teljesítményét rendkívüli módon meghatározza, mennyire elégedett autója egyensúlyával – a szakember most arra is rávilágított, miért. „Jenson Buttonra ráillik mindaz, amit klasszikus stílusnak hívunk: rendkívüli mértékben összpontosít a kanyar geometriájára. Nagyon szépen fordul rá a kanyarokra, de szüksége van egy jól kiegyensúlyozott autóra is ehhez. A szép íveken haladva vannak kanyarok, amelyek hosszabbnak tűnnek, és ha probléma van az autóval, az a kör nagyobb részén fog meglátszani, miközben ha valaki képes manipulálni, hogy a kanyarok (az ívek) rövidebbek legyenek, ez az arány kisebb.”

„Ha valakinek sérült a bal lába, egy jobbkanyarnál sosem fordulna el kerek íven négyszer kanyarodna szögletesen. Talán geometriai szempontból ez nem tűnik olyan elegánsnak, de legalább kíméled vele a ballábadat! Button kitart a saját stílusa mellett, amivel nagyon sikeres. Bizonyította, hogy Fernando Alonsóval is felveszi a versenyt. Tudjuk, az emberek szinte ölnének azért, hogy a csapatuknál tudhassák Lewis Hamiltont vagy korábban Alonsót, miközben Jensont nem ismerik el ennyire – talán mert az elmúlt évtizedben nem hozta azt az eredményt, mint ők. De nagyon is jól érzi magát a bőrében, és megtalálta annak módját, hogyan lehet így is sikeres az esetek többségében” – elemzett a szakember.

A különbség Rosberg, Hamilton, Räikkönen és Vettel között

A vezetéstechnikai tréner végül az elmúlt szezon első négy helyezettjének stílusát is górcső alá vette. Elsőként arról mondta el véleményét, szerinte mi teszi kiegyensúlyozottabbá Lewis Hamiltont csapattársánál, s miért nem kedveznek annyira a mostani autók Kimi Räikkönennek. „Nico Rosberg sokkal inkább számító, miközben Lewis számára a legnagyobb adomány, hogy ennyire érzi az aszfalttal való kapcsolatot. Amikor minden adott számára, automatikusan megtalálja a megfelelő tapadást, és természetesebb módon képes mindent kihozni az autójából, miközben igazodni is tud minden körülményhez. Ezt mindig magától csinálja, miközben Nicót mindig emlékeztetni kell arra, mi a teendője.”

Wilson arról is beszélt, miért nem kedveznek annyira Kimi Räikkönennek napjaink F1-es autói. „Kimi Räikkönen is fantasztikusan érzi a gázpedált és az aszfalt felületét. Amikor az autó súlya hátra kerül, a hajtott kerekekre, mindig megtalálja a megfelelő gázadagolást. Ez egyenesen varázslatos, azonban a mai F1-ben ezt elrejti a turbólyuk – az elmúlt években pár alkalommal meg is tapasztalta ezt, amikor a turbó felpörgött, ő pedig megcsúszott. A stílusa neki is arról szól, hogy minél rövidebbre veszi a kanyarokat, és nagyon jó a súlypontáthelyezésben is. Ha minden képességét maximálni tudja, rendkívül jó” – fogalmazott.

Végül pedig a négyszeres bajnok csapattársat is kiértékelte. „Sebastian Vettel kicsivel később fordul rá a kanyarra – nála minden a kigyorsításról szól. Nagyon jó tapadásra van szükség ahhoz, hogy ne legyen túlkormányzott az autója – ezért is annyira érzékeny a kocsi hátsó részének stabilitására. Hamilton vagy Räikkönen mindig korábban megy bele a kanyarba. A barcelonai pálya végén található hosszú jobbosban Vettel kicsit mindig tovább vár, s csak később kezd fordulni. Lewis vagy Kimi eközben átfordítja az autóját a belső ívre, és fokozatosan vezeti rá a kocsit, hogy ezt csinálja. Nincs igazi különbség közöttük időben, de a versenyzők szokásai között annál inkább” – állapította meg.

/ts/