Melyik versenyzővel dolgozott legszívesebben? Kik voltak a kedvencei az elmúlt évek, évtizedek során? Az általa tervezettek közül melyik a kedvenc Forma-1-es autója? A Red Bull sikertervezője, Adrian Newey pályafutása áttekintésekor megválaszolta ezeket a kérdéseket.

Az, hogy Newey vonzódik a tervezéshez viszonylag hamar kiderült, hiszen már kisgyermekként is előszeretettel készített különböző modelleket a családi fészerben, majd miután édesapja egy nap elvitte gokartozni, a motorsportok világába is beleszeretett. De nem úgy, mint a legtöbb korabeli, lévén már akkor is inkább a gokartok átalakítása iránt érdeklődött, ő tehát nem akart mindenáron világhírű autóversenyző lenni – inkább ő lett a királykategória legsikeresebb tervezője.

„Édesapám elvitt az egyik helyi pályára, és azonnal megállapította, hogy a legtöbb gyerek azért gokartozik, mert az apja azt akarta, hogy gokartozzon” – kezdi visszaemlékezését a The Nationalnek nyilatkozó szakember. „Azt mondta, ha akarok egy gokartot, akkor bizonyítanom kell, hogy tényleg ezt szeretném; minden fontért meg kellett dolgoznom. Autót mostam, füvet nyírtam és a többi… Ebből lett pénzem, hogy megvegyek egy nagyon régi gokartot, amit azonnal elkezdtem módosítgatni. Ez erősített meg abban, hogy mérnökként szeretnék szerepet vállalni a motorsportban!” – folytatja.

Ahogyan mondani szokták, a többi már történelem. Noha 16 éves korában elbocsátották a reptoni iskolából, 1980-ban első osztályú Légügyi és Űrhajózási diplomát szerzett a Southamptoni Egyetemen, egy évvel később pedig már a Fittipaldi Automotive-nál dolgozott, majd F2-es autókat tervezett a Marchnak. „Nagyon nagy szerencsém volt, hogy ilyen fiatalon bekerültem a motorsportok világába. 1980-ban történt, és attól kezdve, hogy már benn vagy, sokkal könnyebben mozoghatsz” – meséli az 56 éves szakember, aki (egyedüli tervezőként) 3 csapattal is világbajnoki címet nyert.

Példátlanul sikeres pályafutása során csapatai több mint 80 Forma-1-es futamgyőzelmet és 10 világbajnoki címet szereztek (a Red Bull ráadásul négyet zsinórban 2010 és 2013 között). Névjegyét azonban nem csak a Forma-1-ben tette le, 1985-ben és 1986-ban ugyanis egy általa tervezett versenyautó hódította el a CART bajnoki címét. Eközben olyan neves királykategóriás versenyzőkkel dolgozott együtt, mint Nigel Mansell, Alain Prost, Damon Hill, Jacques Villeneuve, Mika Häkkinen, David Coulthard, Kimi Räikkönen vagy Sebastian Vettel.

Nem meglepő tehát, hogy a National munkatársa megkérdezte, melyik pilótával dolgozott együtt legszívesebben, ő pedig egy meglepő válasszal állt elő. „Ez egy nagyon nehéz kérdés… bizonyos szempontból Bobby Rahal volt az a versenyző, akitől nagyon sokat tanultam. Ő az IndyCarban versenyzett és én is megfordultam ott a pályafutásom elején. Nagyon szoros kapcsolatot alakítottunk ki; tényleg nagyon jó megértettük egymást. Számomra akkor még nagyon új volt az egész, ő pedig roppant türelmes volt velem. Együtt fejlődtünk” – emlékezett vissza.

Később azt is megkérdezték, kik voltak kedvenc versenyzői. „Ezt is nehéz megválaszolni, mert senkit sem akarok kihagyni… minden ilyen válasz roppant szubjektív és érzelmes. Mondhatnám Bobby Rahalt, mert ő egy nagyszerű fickó. Nagyon jó volt a kapcsolatunk az IndyCarban. Ayrton Senna. Ayrton egy csodálatos ember volt – nem csak versenyző! Hihetetlen kisugárzása volt. Ezt érezni lehetett, bármikor, amikor találkoztál vele. Damon Hill és David Coulthard társaságát is élveztem, pilótaként és barátként is. De Nigel Masell is jó barát és versenyző volt. Akiket megneveztem, mind az 1980-as, 1990-es években vezettek. Ahogy az F1 egyre nagyobb és nagyobb lett, nem alakultak ki ugyanolyan barátságok, és elfoglaltabbak is lettünk. A világ változik…”

Az interjú során természetesen Newey kedvenc F1-es autójáról is szó esett. „Bizonyos szempontból az első F1-es autómra, a Leyton House March 881-esére tekintek vissza leginkább szeretettel. Ezt 1988-ban használtuk. Az autó egy futamot sem nyert, de egy kicsi csapattal készítettük, azokban az időkben, amikor együtt futottak a V8-asok és a turbómotorok. Mivel motorerő tekintetében hátrányban voltunk, igyekeztünk nagyon kicsi aerodinamikai csomagot tervezni, és az autó – azzal a motorral – eléggé gyors lett. Még vezettük is a mezőnyt és dobogós helyezésünk is volt. Szóval, ha úgy tetszik, ez indította el a pályafutásomat. Nélküle nem lettek volna ilyen jó lehetőségeim…”

/ts/