A Formula-1 több mint 61 éves története során nagyon sok furcsa konstrukció látta meg a napvilágot, néhány csak a tervezők asztalán maradt, de voltak olyanok, amik meg is épültek, sőt szerencsés esetben a pályára is kigördültek, de futamon hivatalosan már sohasem álltak velük rajthoz, vagy legalábbis a rajtrácsról már hiányoztak. Egyes autók túl innovatívak voltak, mások túl bonyolultak, míg akadtak olyanok is, amelyek egyszerűen nem voltak életképes ötletek. Az Auto123.com most ezek közül állította össze saját top 10-es listáját.

1. 1997 Lola-Ford T97/30: Lola Cars a tengerentúli sikerei után elhatározta, hogy visszatér a Formula-1-be, a nagy múltú gyár ötlete azonban már az elején hamvába holt, hiszen a semmiből alig két hónap alatt akartak F1-es versenyautót építeni. Az autó elkészült a főszponzoruktól a MasterCardtól azonban egyetlen egy centet sem láttak, így nem meglepő, hogy az 1997-es Ausztrál Nagydíjon a Vincenzo Sospiri, Ricardo Rosset felállásban induló Lola-Ford az időmérőedzésen a 22. helyen végző Pedro Diniz nem túl acélos Arrows-Yamahájától is 5 másodpercet kaptak, míg a pole-ból Induló Jacques Villeneuve Williams-Renault-jától már 11,6 másodperc volt a lemaradásuk. A 107%-os szabály miatt így a futamon nem állhattak rajthoz, a következő Brazil Nagydíjra pedig már pénzük sem volt, hogy elutazzanak.

2. 1993 Trebron-Judd: A Trebron egy japán projekt volt, amit a kanadai mérnök Norbert Hamy irányított. A radikális aerodinamikai elképzelések által szült karosszériát a Mitsubishi Rayon cég építette (volna) bár pályára sohasem lépett a leginkább a megbízhatósági sportkocsikra hajazó tanulmány.

3. 1989 Minardi-Subaru M189: Igen, Subaru! A veterán olasz mérnök, Carlo Chiti (az 1961-ben Phil Hillel világbajnoki címet szerző legendás 156-oas cápa Ferrari tervezője) felmatricázott egy Motori Moderni 3.5 literes 12 hengeres boxermotort és beépítette egy kis teszt céljából a Minardiba. A faenzaiak azonban nem rajongtak a motorért, így az egy még kisebb olasz istállónál a Coloninál landolt az 1990-es szezonban. A motor egyébként a Coloniban sem volt valami csodás, így a csapat egyetlen egy futamra sem tudta kvalifikálni magát, ezért a csapat még az év vége előtt (az Angol Nagydíj után) Fordra cserélte a japán erőforrást.

4. 1977 Apollon-Cosworth: Az Apollon a svájci Loris Kessel teljesen sikertelen projektje volt, aki egy koros, 1974-es Williams FW03 karosszériát akart modernizálni. Az új alumínium héjszerkezet azonban egy teszt balesetben teljesen összetört.

5. 1977 Ferrari 312T6: A 70-es években a Tyrrell nyomán valóságos hatkerekű őrület tombolt az F1-ben és ebből természetesen a Ferrari sem maradhatott ki, így a maranellóiak is elkészítették saját hatkerekű tanulmányukat. Másoktól eltérően azonban a Ferrari egy hátsó tengelyre szerelt fel 2x2 tehát összesen 4 abroncsot. Az autót Fioranóban Niki Lauda és Carlos Reutemann is kipróbálta, az argentin pilóta azonban egyszerűen gyűlölte a hatkerekű Ferrari torzszülöttet.

6. 1977 March-Cosworth 2-4-0: A March „hagyományos” hatkerekűét, ahol két hátsó tengelyre szereltek fel összesen 4 gumiabroncsot Wayne Eckersley tervezte. A terv azonban megbukott, mert a Tyrrell eredeti dupla első tengelyes megoldásával szemben itt nem a „csak” a kormányzással, hanem a sebességváltó megfelelő működésével akadtak gondok.

7. 1975 Maki F101C: A japán tákolmány Cosworth DVF motorokkal futott volna, a pilóták Hiroshi Fushida, Howden Ganley és Tony Trimmer azonban az autó különböző változataival hét nagydíjon sem tudták magukat kvalifikálni 1974 és 1976 között.

8. 1967 Khadi-8: A testes orosz 8 hengeres Formula-1-es autót egy 1974 köbcentiméteres motor hajtotta volna 340 lóerős teljesítménnyel. Az autó felállított néhány nemzeti rekordot, mielőtt a „tartós” használatban kilehelte a lelkét.

9. 1963-1964 Honda RA270: Az RA270 a Honda teszt autója volt, mielőtt az RA 271-es a Formula-1 színpadára lépett volna. Soichiro Honda 270 lóerőt akart kisajtolni az autó hátuljába keresztbe beépített 12 hengeres erőforrásból.

10. 1954 Alfa Romeo 160: A forradalmi szivar alakú versenyautót az Alfa új 2,5 literes Formula-1-es motorja hajtotta. A boxermotor pedig mind a négy kerékhez továbbította az erejét, miközben a pilóta a tervek szerint egészen hátul a differenciálmű mögött foglalhatott volna helyet.

/formula/