Van aki hisz a véletlenekben, és van akinek meggyőződése, hogy véletlenek valójában nincsenek. Talán még különösebb egy olyan sportágban véletlenekről, avagy a sors olykor valóban mókás, olykor viszont hátborzongatóan furcsa fintoráról beszélni, ami az emberi tényező mellett, leginkább a technikára valamint a tudományra épül. Az F1Fanatic mégis megpróbálta, így a következő összeállításban néhány különös eset sorakozik fel a száguldó cirkusz történetéből.

Két betolakodó= Két győzelem Rubens Barrichellónak

A modernkori Formula-1-es versenyzésben mindössze kétszer fordult elő, hogy valaki szándékosan megzavarta a versenyt, és mindkét alkalommal ugyanaz a versenyző, Rubens Barrichello lett a futamgyőztes.
2000-ben a Német Nagydíjon egy dühös, egykori Mercedes alkalmazott, a verseny felénél tiltakozott úgy elbocsátása miatt, hogy beszaladt a pályára. Szerencsére a biztonsági autó azonnal közbelépett, a betolakodót pedig letartóztatták.
Mindaddig nagyon úgy festett a dolog, hogy a Mercedes motorral hajtott McLarenek Mika Häkkien és David Coulthard párossal kényelmesen behúzzák az első-második helyet, de a SafetyCar lenullázta a finn kényelmes előnyét. A 18. helyről rajtoló Barrichello már a rajtnál öt pozíciót nyert, ezután pedig folyamatosan lépegetett előre, így a brazilnak mindenképp kedvezett ez a kis incidens, illetve ez után az eső is eleredt, és végül a kettes számú ferraris profitált a hockenheimi kavarodásból.

Barrichello hasonlóan bizarr körülmények között nyert három évvel később a Brit Nagydíjon is, ahol egy szoknyás ír pap jelent meg a silverstone-i Hangár egyenesben. A kocsik 150 km/órás sebességgel száguldoztak a vakmerő pap körül, mielőtt egy bátor versenybíró le nem teperte a földre, és ki nem vonszolták a „tűzvonalból”. Barrichellót nem zavarta meg a különös eset, és begyűjtötte F1-es pályafutása hatodik diadalát.
 

Szerencsére a szabálykönyv elég konkrétan fogalmaz az ilyen egyedi esetekre, így az a pilóta indulhatott az első rajtkockából, aki előbb futotta meg ezt az időt. Ez alapján Villeneuve, Schumacher és Frentzen lett a sorrend a vasárnapi rajtrácson. A dolog érdekességét fokozta az is, hogy már az első kanyar után teljesen megcserélődött a sorren, Schumacher az élre állt, és Frentzen szintén megelőzte Villeneuve-t. A futamgyőzelem végül a McLarenben ülő Häkkinené lett.

Ascarik tragédiája

Antonio és Alberto Ascari apa és fia 30 év különbséggel vesztették életüket mindketten balesetben. A kis Alberto hét évesen veszítette el édesapját 1925-ben, majd pontosan három évtizeddel később, a Monacói Nagydíjon tengerbe zuhant Lanciájával. Ekkor egy nappal fiatalabb volt, mint az édesapja a halálakor. A balesetet sértetlenül megúszta, ám négy nappal később csapattársa, Eugenio Castelloti invitálására Monzában utazott, és egy Ferrari 750-es tesztelése közben már nem volt ilyen szerencséje. A rendkívül babonás olasz mindig csak saját sisakjában volt hajlandó versenyautóba ülni, ám ez alkalommal Castelloti sisakját kérte kölcsön. Az egyik kanyarban a kocsi kisodródott, a 36 éves kétszeres világbajnok pedig azonnal meghalt. További furcsa véletlen, hogy Albertónak 13 Grand Prix győzelme volt, ugyanannyi, mint édesapjának.


Fisichella a maláj pálya "rajtrács bajnoka"

A rajtrácsra való felsorakozás kívülről nézve nem tűnik túl bonyolult feladatnak, ám Giancarlo Fisichella nem mindig tudott vele megbirkózni.
A 2001-es Maláj Nagydíjon a Benettonban ülő olasz pilóta megmagyarázhatatlan módon rossz oldalon állt fel a rajtrácsra, majd amikor észrevette bakiját, megpróbált korrigálni, aminek az lett a vége, hogy a két sor között, ráadásul a menetiránnyal szemben állt meg.

Két évvel később már a Jordan versenyzőjeként ismét a sepangi aszfaltcsík okozott neki zavarba ejtő pillanatokat, amikor ismét rossz helyre lavírozta kocsiját a rajt előtt. A korrigálás ezúttal bravúrosan sikerült, és Fisico megtalálta helyét, ám az indulásnál a motorja lefulladt, így mielőtt elkezdődhetett volna, máris véget ért a versenye. Malajziai démonjai ezután már szerencsére elhagyták Fisichellát, sőt harmadik, és egyben utolsó győzelmét itt ünnepelhette 2006-ban.

Grosjean fájó sebeket tép fel

2009-ben a Renault igencsak viharos körülmények közepette érkezett meg a Szingapúri Nagydíjra, hiszen az FIA éppen ezekben a napokban mondta ki a csapat bűnösségét az előző évi szingapúri eset miatt, amikor Nelson Piquet Jr. szándékosan falnak csapat autóját azért, hogy egy biztonsági autós periódussal csapattársát, Fernando Alonsót győzelemhez segítse.

A Renault-nak tehát így is elég kínos volt éppen a botrány kellős közepén visszatérni az éjszakai futamnak otthont adó pályára, a Piquet-t helyettesítő Romain Grosjean azonban rátett még egy lapáttal pironkodásukra, amikor pénteken, az egyik edzésen ugyanazon a helyen törte össze autóját, ahol egy évvel azelőtt megtörtént a hírhedt incidens.

Ferraris problémák a Rascasse-ban

A Renault-éhoz hasonló deja vu-ben lehetett része a Ferrarinak is, amikor a 2007-es Monacói Nagydíj időmérőjén Kimi Räikkönen átugratott néhány rázókövön, majd amikor a sérült autóval próbált visszaevickélni a bokszba, a szűk Rascasse kanyarban leparkolt, éppen ugyanúgy, ahogy egy évvel azelőtt Michael Schumacher. A német versenyző esete akkor nagy port kavart, hiszen éppen legfőbb riválisát, Fernando Alonsót tartotta fel gyors körén, ami miatt szándékossággal vádolták, és a szankció sem maradt el. Raikkönennél persze szó sem volt vitatható manőverről, hiszen akit akadályozott, az nem volt más, mint csapattársa, Felipe Massa.
 

Berger és Benetton párhuzamok

Gerhard Berger mindössze két győzelmet jegyzett a Benettonnál, annyiban azonban mégiscsak különleges volt, hogy ez a kettő mind Berger, mind pedig a csapat számára a legelső, valamint a legutolsó futamgyőzelem volt.
1986-ban a Mexikói Nagydíjon a 27 éves versenyző és csapata együtt ünnepelhették legelső F1-es diadalukat, hiszen a király-kategóriában első évét töltő alakulat mindaddig csak egy harmadik helyet tudott felmutatni szintén Bergerrel a volánnál, akinek nem mellesleg az volt első dobogós helyezése is.
Egy évtizeddel később Berger és a Benetton újra összeállt. Schumacher távozásával a csapat nagy versenyzőt veszített el, és az osztrák már inkább vén rókának számított, ám óriási meglepetésre a Német Nagydíjon még egyszer megvillantotta ifjúkori formáját, és utolsó F1-es évében még bezsebelte 10. győzelmét. A szezon végén visszavonult, a Benetton pedig még négy évet eltöltött a király-kategóriában, mielőtt a Renault megvásárolta, de ez alatt az idő alatt a győzelmek számát már nem sikerült gyarapítani.

Vadászból üldözött

2005-ben Schumacher végigszenvedte a szezont a Bridgestone abroncsokon versenyképtelen Ferrarijával, ám a San Mario Nagydíj a maranellóiak keserves szezonjának egyik fénypontja volt. Schumi ugyan csak a 13. rajtkockából indult, ám a futam utolsó harmadában már a dobogós helyeken száguldott, a leintés előtt 13 körrel pedig megérkezett az élen álló Fernando Alonso nyakára. A szemmel láthatóan gyorsabb ferraris mindent elkövetett, hogy megelőzze a kék-sárga Renault-t, vagy hibára kényszerítse a fiatal spanyol ellenfelet, ám az olyannyira szenzációsan védekezett, hogy a hétszeres bajnok nem boldogult. A két versenyző parádés végjátékot produkált, és a német végül két tizedmásodperccel később szelte át a célvonalat a győztes Alonso mögött.

A következő évben ugyanitt Schumacher találta magát az élen, egy eszeveszett üldözővel, a már világbajnok Fernando Alonsóval a háta mögött. A verseny második felében Fernando többnyire nyomás alatt tartotta az élmenőt, ám előzési kísérletei ugyanúgy kudarcba fulladtak, mint ahogyan 12 hónappal azelőtt Schumachernek.

Véletlen, vagy szimplán csak őrültség

Elsőre egy rendkívül szerencsétlen véletlennek tűnt a BAR versenyzőinek belgiumi időmérőn történt balesete 1999-ben, de mint utólag kiderült, bizony a két pilóta, Jacques Villeneuve és Ricardo Zonta eszement egyezsége volt a ludas.

Villeneuve és Zonta ugyanis megállapodtak abban, hogy minél laposabbra állított hátsószárnnyal száguldanak át az Eau Rouge-on. A V10-es motorok idejében a félelmetes Eau Rouge volt a vezetői képességek egyik legnagyobb próbája, és nem egyszer rajtakaptak egy-egy vakmerő pilótát azon, hogy a határokat feszegeti a kocsi hátsó légterelőjével. Közéjük tartozott a kanadai is, aki már az előző évben a Williamsel is "bontogatta szárnyait."

Hasonló végkimenetele lett az 1999-es belgiumi időmérőnek is, és előbb Villeneuve, majd pillanatokon belül a fiatal csapattárs, Zonta pontosan ugyanazon kanyarban amortizálta le autóját, miközben csapatfőnök Craig Pollock a haját tépte. A sztorihoz még hozzátartozik Pollock tanácsa ifjú pilótájának, mielőtt az megkezdte az edzést. A jó tanács a következő volt: "Menj ki, és tedd ugyanazt, amit Jacques csinál!"
Ha sejtette volna, hogy Zonta ennyire szófogadó…

/motorsportal.hu/