Különleges évjárat – Amikor 1987-ben piacra dobták az első doboz Red Bullt, megszületett Sebastian Vettel
A 2011-es Japán Nagydíjon elért harmadik helyével Sebastian Vettel már négy futammal az idény vége előtt megvédte címét, ezzel minden idők legfiatalabb kétszeres világbajnokává vált. Az idáig vezető út persze kalandokkal teli volt, és olykor göröngyös is.
 Az új jövevény érkezését az egész család nagyon várta – tudták, 1987-ben érkezik majd el a nagy nap. Hosszú hónapokig izgatottan készültek, mindent megszerveztek, és már a barátok, ismerősök is lázban égtek, mire végre megtörtént a csoda, és levehették a csöppséget egy osztrák vegyesbolt polcáról.
Mármint a Mateschitz család tagjai — Az első doboz Red Bullt…
Az már a sors játéka, hogy néhány száz kilométerrel arrébb, a németországi Heppenheimben egy bizonyos Norbert és Heike Vettel ugyanekkor, ugyanilyen örömöket élt át harmadik csemetéjük, Sebastian érkezésekor. És ha még azt is tudták volna, hogy újszülött csecsemőjük majd épp ennek a tutti-frutti ízű „löttynek” köszönheti későbbi boldogságát!
Persze ehhez ők is bőven hozzátették saját részüket – elsősorban azzal a karácsonyi ajándékkal, amellyel hároméves korában lepték meg az akkor még csak totyogó Sebastiant. Az a hatvan köbcentis Bambini mini gokart ugyanis örökre meghatározta az életét. És idősebb nővéréét, Stefani-ét... Szegényen ugyanis hiába imádta lány létére a száguldozást, és hiába tűnt ő is tehetségesnek, kisöccse már akkor sem volt feltétlen híve a „csapaton belüli egyenlő bánásmódnak”. Értsd: egyszerűen kitúrta testvérét a gokartból, aki így jobb híján feladta versenyzői ambícióit. A betonra kirakosgatott bóják között ezután csakis egyvalaki száguldozhatott.
Persze látva Sebastian korai vitézkedését, a megértő nővér ezt minden bizonnyal annyira nagyon nem is bánta. A kistesó ugyanis már ötévesen a környékbeli (főleg Michael Schumacher nevével fémjelzett kerpeni) gokartpályákon száguldozott, nyolcévesen pedig végre éles versenyeken is megméretette magát, melyen rendre riválisai fölé nőtt – kedvenc plüsszarvasát gondosan a kormányrúd mellé rögzítve…
És ez volt a pont, amikor a papa is úgy döntött, megéri befektetni fia pályafutásába. Hétvégenként tehát a család fogta magát, lakókocsiba pattant és elkezdte járni Európát. Mert egyszerűen megérte járni az egész kontinenst. Az ifjú reménység évről évre fejlődött, és 14 éves korára, 2001-ben junior Európa-bajnokká vált. Remek eredményeinek hála ekkoriban már nem édesapjának egyedül kellett finanszíroznia versenyeztetését, ugyanis a Michael Schumachert is felfedező Gerd Noack is látott fantáziát Vettelben. Szerencsés egybeesés továbbá, hogy a Red Bull épp abban az évben indította el tehetséggondozó programját, amikor a német Európa legjobb fiatal gokartosává avanzsált, és mivel az osztrák cég már előtta is elkezdte támogatni őt, Dietrich Mateschitzéknak szinte nem is volt kérdéses, kit választanak be elsők között protezsáltjaik közé.
A Vettel, Red Bull páros tehát elindult hódító útján.
„Az F1-be jutni szinte lehetetlen”
 Vettelnek óriási szerencséje volt, hogy asztalosként dolgozó édesapja az első pillanattól kezdve lelkesen támogatta autóversenyzői karrierjét. Norbert Vettel maga is hobbiversenyző volt, ám mivel hamar felismerte, hogy a kis Sebastian jóval nagyobb reménység, fogta magát, eladta versenyautóit, és minden megtakarított pénzét gyermeke pályafutásába fektette. Hogy az egész család – felesége (Heike), két lánya (Stefanie és Melanie), majd később másik fia (Fabian) is – ott lehessen a versenyen, vásárolt egy hatalmas lakókocsit, amellyet együtt utazták be Európát. Egy gokartos idény összesen 10-15 ezer német márkába került 1997-ben, ám hiába a nagy áldozatvállalás, az F1-es szereplés így is nagyon messzinek tűnt. ”A cél az, hogy a lehető legtovább jussunk" - nyilatkozta akkor Norbert Vettel az RTL-nek. "Mindegy, hogy ez végül milyen túraautó-bajnokság, a Formula-2 vagy éppen a Formula-1, de azért legyünk reálisak - ez utóbbi szinte lehetetlen.”
Pontosan tíz évvel később Sebastian Vettel minden idők legfiatalabb F1-es pontszerzője lett…
A schumacheri úton
A fiatal német a formaautók világában is elképesztő önbizalommal tette le a névjegyét
Amikor a rangos Formula BMW paddockjában először megjelent egy alig 15 éves, nyeszlett, fogszabályzós fiúcska, az idősebb versenytársak szánakozva csóválták fejüket: tessék, itt egy újabb elkényeztetett kis ficsúr, akinek épp mákja volt, hogy talált egy tőkeerős szponzort, amely benyomta a nagyok közé, de majd itt megtanulja, mi a különbség a gokartozás és az igazi autóversenyzés között.
Hát megtanulta.
Való igaz, hogy a Red Bull pátyolgatásának köszönhetően Sebastian Vettel a legtöbb kategóriába évekkel versenytársai előtt juthatott el, ezért a szerencsés helyzetért azonban roppant keményen meg is dolgozott. Az energiaitalos cég már akkor kiszemelte a német lurkót, amikor ő még csak a családjával járta Európa gokart pályáit, aztán amikor a Red Bull 2001-ben beindította saját tehetségkutató programját, felgyorsultak az események. Vettel a következő évben az előkelő hatodik helyet szerezte meg a felnőttek Európa-bajnokságán, így mecénása elérkezettnek látta az időt, hogy a fiú 2003-ban belekóstoljon a formulaautók világába. A Németország környékén versenyző fiatalok közkedvelt ugródeszkája a Formula BMW-sorozat, amelyben az azonos kocsik és a nagy mezőnylétszám miatt mindig óriási a küzdelem. A gokartok és a leszorító erőt termelő formaautók között ég és föld a különbség, Vettel pedig annyira „megszenvedett” az átállással, hogy harmadik futamát azonnal meg is nyerte…
A legtöbb vetélytársánál évekkel fiatalabb német azonnal óriási feltűnést keltett a környéken, különösen azzal, hogy első győzelme után a következő futamon is diadalmaskodott. Ezt a bravúrt egy csokornyi dobogós helyezéssel és további három elsőséggel fejelte meg. A 15 éves Vettel élete első formaautós idényét az összetett második helyén zárta, és az őt korábban lenéző riválisok előre rettegtek a következő szezontól.
Nem ok nélkül.
A német versenyző ugyanis 2004-ben ugyanúgy zúzta porrá Formula BMW-s ellenfeleit, ahogy eközben a nagy példakép, Michael Schumacher oktatta az F1 mezőnyét. Vettel 20 futamból 18-at megnyerve elkápráztatta riválisait, a Red Bullt és nem utolsósorban magát a BMW-t, amely akkor épp a Williamsszel karöltve szerepelt a Formula-1-ben, és már előre dörzsölte a tenyerét, micsoda kincsre lelt.
A német érezte, hogy 2005-re tovább kell lépnie, ezért a Red Bull egyetértésével az Európában versenyző legtehetségesebb pilótákat tömörítő F3 Euroseriesben próbált szerencsét – nem is akárhogyan. A mezőny legjobb újoncaként összetettben az ötödik helyen végzett, többek között Lewis Hamilton és Adrian Sutil mögött, legendás makaói futamon pedig egyből dobogós lett. Az év fénypontja azonban a szeptember 27-i nap volt, amelyen a 2004-es teljesítményéért jutalmul 27 kört tehetett meg egy Williams-BMW volánjánál Jerezben. Egy bizonyos Mark Webber autójában töltve…
Eddig csak egy igazi kincsre leltek
Dietrich Mateschitz, a Red Bull energiagyártó tulajdonosa elkötelezett híve a motorsportnak, ezért hosszú évek szponzorációs tevékenysége után úgy döntött, 2001-től komplett tehetségkutató programot indít a legreményteljesebb pilóták számára. Az ifjoncok versenyeztetése Helmut Marko, korábbi F1-es pilóta bábáskodásával zajlik, folyamatos teljesítménykényszer alá helyezve próbálnak minél jobb versenyzőket faragni a kiválasztottakból. Minden versenyzőpalánta személyre szabott edzésprogramot kap, és a juniorszériák mellett vezethetnek a Red Bull F1-es szimulátorában is. Az első Red Bull-növendék, aki eljutott az F1-ig Christian Klien volt, ő 2004-ben mutatkozott be a Jaguárnál, de végül nem tudott megragadni a legjobbak között. Vettellel együtt azóta további hat pilóta jutott el a csúcskategóriáig, a németen kívül azonban a többieknek még a dobogóra sem sikerült felállniuk.
Üstökösként robbant be
A BMW beugrójaként a német minden idők legfiatalabb F1-es pontszerzője lett
Onnantól kezdve, hogy 2005-ben már tesztelhetett Formula-1-es autót, Sebastian Vettel szeme előtt egyetlen cél lebegett: ugyanezt az érzést verseny körülmények között is átélni. És mint karrierje során minden, ez az áttörés is jóval hamarabb következett be, mint gondolta volna.
F1-es pályafutása utolsó évére Jacques Villeneuve igazán kiérdemelhetett volna valamilyen jutalmat a feltörekvő tehetségekért végzett odaadó munkájáért, a kanadai ugyanis annyi fiatal előtt nyitotta meg az utat a legjobbak közé, mint senki más. Persze nem odaadó, apáskodó jelleme miatt, sokkal inkább elhibázott csapatváltásaival vagy éppen kritikán aluli teljesítményével…
Azzal, hogy a világbajnok 1999-re elhagyta a Williamst, Ralf Schumacher előtt tárta ki a kaput a győzelmek felé, 2003-as bénázásával Jenson Buttonnak teremtette meg a lehetőséget, hogy a brit a BAR-istálló csapatvezére legyen, de a legproduktívabb 2006-ban volt, amikor félreállásával egyszerre vált szabaddá az út a BMW-nél Robert Kubica és Sebastian Vettel előtt.
Persze a német „csupán” tesztpilóta lehetett a bajoroknál, ám a Török Nagydíjon 19 évesen és 54 naposan így is minden idők legfiatalabb olyan versenyzőjévé vált, akik futamhétvégén foglalkoztattak. Vettel ugyanis a pénteki szabadedzéseken azonnal lehetőséget kapott, és ha már ott volt, a nap legjobb idejével mutatkozott be az F1-ben.
Ehhez nem kell kommentár.
Ebben az időszakban egyébként hihetetlenül be volt táblázva, a pénteki F1-es szabadedzéseken kívül egyszerre versenyzett az F3 Euroseriesben és a Formula-Renault 3.5-ben. A feszített tempó meg is látszott az eredményein, míg előbbi kategóriában lemaradt a bajnoki címről, utóbbiban pedig végül csak a 15.lett.
Nem mintha emiatt minden éjjel telesírta volna a párnáját. Igaz ugyan, hogy Paul di Resta és Alex Danielsson (egyáltalán nem bűn nem ismerni őt…) abban az évben bajnok lett, az F1-es paddockban mégis Vettelről beszéltek az emberek.
Ráadásul egyre többet.
Annak ellenére, hogy a 2007-es idény nem indult valami fényesen számára, hiszen a Formula-Renault 3.5-ben öt futamból csupán egyet tudott megnyerni, az első két F1-es péntekjén meggyőző formát mutatott a BMW-vel. És ami a legfontosabb, a csapat vezetősége is maradéktalanul elégedett volt a teljesítményével. Amikor a június 10-i Kanadai Nagydíjon Robert Kubica hatalmas balesetet szenvedett, egyértelművé vélt, hogy a lengyel nem lesz képes egy héttel később autóba ülni, így kevéssel huszadik születésnapja előtt Vettel megkapta a nagy esélyt: Indianapolisban bemutatkozhatott a legjobbak között. Bár a rajtja nem sikerült túl fényesen, a futamot így is a nyolcadik helyen fejezte be, amivel minden idők legfiatalabb pontszerzője lett. A versenyző egyre népszerűbb és elismertebb már a BMW valamennyi vezetője szemében, így a Red Bullnál valóban elkezdtek aggódni, hogy szupertehetséges protezsáltjuk másik csapat színeiben arathatja le a babérokat. Ám mivel a bajorok ekkor még nem akartak a zöldfülű Vettel miatt megválni pilótáiktól, az energiaitalosok elérkezettnek látták az időt arra, hogy lépjenek. A júliusi nürburgringi futamot követően néhány atyai pofon után kitették Scott Speed szűrét a fiókcsapat Toro Rossótól, és visszaszerezték maguknak Vettelt. Bár az új csapatnál a német az első néhány futamon nem brillírozott, sőt Japánban egy amatőr hiba miatt éppen a Red Bull-os Mark Webbert ütötte el a győzelemtől, a következő, sanghaji futamon a szenzációs negyedik helyen ért célba.
Az osztrákok ekkor győződtek meg róla ténylegesen, jól döntöttek, hogy pártfogoltjukat még idejében átirányították a BMW-től.
Ilyen nincs – és mégis van
Hat gyári istállót legyőzve Vettel egy Toro Rossóban megszerezte első F1-es győzelmét
Mielőtt Sebastian Vettel 2007 derekán megérkezett a Toro Rossóhoz, a csapat legjobb eredménye egy szerencsés nyolcadik hely volt. A németnek egyetlen év elegendő volt hozzá, hogy győzelemre vezesse a folyamatosan lesajnált kiscsapatot. A 2008-as Olasz Nagydíjon minden idők egyik legszürreálisabb eredménye született.
Ahogy Heikki Kovalainen nyúzottan, teljesen megtörve, hitetlenkedő tekintettel szinte leszédült a monzai dobogó második fokáról, mindent elárult Sebastian Vettel versenyéről. A német pilóta a 2008-as Olasz Nagydíjon aratott szenzációs győzelmével örökre beírta magát a történelemkönyvekbe.
Pedig az idény elején finoman szólva sem úgy állt a helyzet, hogy szeptemberben az ő nevét harsogja majd a világsajtó.
Az előző év végén nyújtott biztató teljesítménye után a Toro Rosso megtartotta őt 2008-ra is, ám az első néhány futam maga volt a rémálom. Őt futamból csupán egyet tudott befejezni, azt is a 17. helyen, így mire a mezőny Monacóban ért, Vettel az összetett utolsó helyéről kezdte meg a felzárkózást. Bár négy kiesését műszaki hibák és rajt utáni tömegbalesetek okozták , az előző évi sanghaji negyedik hely kezdett egyre inkább a feledés homályába merülni, és bizony többen is megkérdőjelezték, valóban akkora szupersztár-e a kölyök, ahogy addig gondolták.
Amikor elkezdte rendszeresen fél másodperccel megverni csapattársát, a korábbi ChampCar-legenda Sébastien Bourdais-t, majd pontokat szerezni a korántsem veretes Toro Rossóval, elcsendesedtek a kritikusok.
Mire elérkezett a szeptember, nemcsak elcsendesedtek, hanem mélységes csendbe is burkolóztak.
A 2008-as Olasz Nagydíjra ugyanis valóban nehéz volt megtalálni a megfelelő szavakat. A mezőnyben olyan, évente dollárszázmilliókat elköltő gyáróriások pöffeszkedtek, mint a Honda, a Toyota, a Renault, a BMW, a Ferrari, valamint a McLaren-Mercedes, az esős monzai hétvégén azonban mindegyiküket megleckéztette egy nevetségesen kis csapat szemtelenül fiatal versenyzője. A stratégiai guruk egész hadseregét foglalkoztató topistállók csúnyán leégtek az esős időmérőn, miután többen is taktikai hibák miatt nem tudták a döntő etapba juttatni pilótáikat.
A Toro Rossónak ez sikerült.
Ha már ott voltak, Sebastian Vettel meg is szerezte a pole pozíciót – tulajdonképpen minden előzmény nélkül. Mivel a német mögül a mclarenes Heikki Kovalainen indulhatott, sokan már a rajt előtt biztosra vették a finn győzelmét, mondván, az nem lehet, hogy tejfölösszájú kölyök egy Toro Rossóban a mezőny (egyik) legjobb autója ellen állja a sarat. Végülis valamilyen szinten igazuk lett. Ugyanis Vettelnek egyáltalán nem kellett állnia a sarat - nem volt rá szüksége. Az esőben körről körre húzott el riválisaitól, Kovalainen pedig nyugdíjas sofőrnek tűnt mellette. A McLarenben! Vettel aznap zseniális volt, és hibátlan versenyzéssel minden idők legfiatalabb futamgyőztesévé vált. Hogyan csinálta, máig rejtély. Kovalainent azóta is rémálmok gyötrik…
Ki ez a srác?
Elképesztő győzelme után az egész világ Vettelről beszélt, a sztorikra éhező bulvársajtó azonban túl sok csámcsognivalót nem talált a németen. A pilótának nem volt és mindmáig nincs menedzsere, hiszen a Red Bulltól minden segítséget megkap, ráadásul az F1 gurujával, Bernie Ecclestone-nal is hamar egy hullámhosszra került. Barátnője, Hanna Prater nem énekesnő, de még csak nem is szupermodell – még a gimnáziumban ismerkedtek meg, és azóta is együtt vannak. Mármint otthon. A nagydíjhelyszínen ugyanis sosem látni őket együtt. („Mások sem viszik a munkahelyükre a barátnőjüket.”) Vettelt nem részegítették meg az F1-es sikerek, jelenleg is egy svájci parasztházban él, kerülve mindennemű felhajtást. Első győzelme után talán akkori főnöke, Gerhard Berger jellemezte őt a legjobban: „Úgy néz ki, mint egy tizenöt éves, valójában huszonegy, de olyan érett, mintha harminc lenne.”
Balhés bikák bajnoksága
A 2009-es elkésett hadjárat után 2010-ben felért a csúcsra – ám nem diadalmenetben.
Miután 2008-ban a Toro Rossóval is legyőzte az anyaistálló pilótáit, a Red Bull számára nem is volt kérdés, kit ültessen autójába a következő szezonban a visszavonuló David Coulthard helyére, Sebastian Vettel és az osztrák csapat házasságát remek győzelmek tették harmonikussá, 2010-ben viszont bejött a képbe Mark Webber…
Mindig a megfelelő időben és a megfelelő helyen.
A 2009-es idényre Sebastian Vettel talán már maga is elhitte, hogy az égieknek nagy céljuk van vele, hiszen pályafutásával kapcsolatban addig sem lehetett oka panaszra, ezt azonban még megkoronázta, hogy 21 éves korára olyan autót kapott, amely bármikor képes volt a győzelemre.
A korábbi évekbe a középmezőnybe szürkülő Red Bull ugyanis az új szabályokat kiaknázva lehengerlő autóval rukkolt 2009-re – fájdalom, Ross Brawn csapata még náluk is ütőképesebb kocsit húzott elő a kalapból. A Brawn GP kezdeti diadalmenete mindazonáltal nem akadályozta meg Vettelt abban, hogy már a harmadik futamon győzzön, és ezt további három diadallal megtoldva végül az előnyét végül jól beosztó Jenson Button mögött másodikként zárjon a bajnokságban. Ám az idény során az is egyértelműen bebizonyosodott hiába a pokoli gyorsaság, egyelőre képtelen levetkőzni forrófejűségét – Ausztráliában és a Hungaroringen ütközött, Malajziában és Monacóban kicsúszott, négy nullázással pedig a legjobb autóban sem lehet világbajnok az ember. Pláne ha ebből végül egy motorhiba miatt öt lesz (Valencia).
A német tehát bizakodva, ám korántsem önbizalomtól duzzadva kezdhette 2010-et, hiszen tudta, ha a kritikus helyzetekben nem képes higgadtan mérlegelni, azért hatalmas árat fizethet – és végül majdnem így is lett. Bár ő maga kirobbanó formában kezdte az idényt, autójára sokkal inkább a „lerobbanó” jelző volt igaz, emiatt két biztos győzelemtől esett el, mire a harmadik futamon végre győzött.
A felhők azonban ezután csak tovább sűrűsödtek a feje fölött.
Kínában egyszerűen nem volt ütőképes a Red Bull, és bár a következő két futamon nagyon is, ennek gyümölcsét mindkétszer Mark Webber aratta le. Csapattársa egyszerűen jobb munkát végzett nála, amire soha nem volt még példa – és akár bevallotta, akár nem, Vettel ettől a padlóra került. Az új helyzettel egyszerűen képtelen volt megbirkózni, frusztrációja Isztambulban öltött testet, amikor egy heves manőverrel beleütközött az élen álló Webberbe. Ő kiesett, az ausztrál újabb pontokat szerzett a Red Bullnál pedig elszabadult a pokol. Vettel őrjöngött, az ausztrál kiszállva dühösen mutogatott, és egyértelművé vált, ha ne érzi száz százalékig maga mögött a csapatot, sebezhetővé válik. Valenciai győzelme enyhített kínjain, ám amikor Silverstone-ban ő kapta meg az egyetlen új fejlesztésű első szárnyat a Red Bulltól, megint a támadások középpontjába került, és a sajtó végérvényesen „apuci kicsi fiának” bélyegezte, aki mindig mindent magának akar. Más kérdés, hogy a versenyt így is Webber nyerte meg, és miután a Hungaroringen is tálcán kínálta fel neki a győzelmet, majd Belgiumban belerohant Jenson Buttonba, olyan mélységekbe került, mint azelőtt soha. Hátránya már 31 pont volt a bajnokságban, a vetélytársak és a világsajtó szimplán „karambolos kölyöknek” csúfolta, miközben a Red Bullon belüli hangulat is katasztrófális volt.
De innen szép nyerni. Vettel nyert egy nagyot, majd az idény végén olyan érett versenyzéssel rukkolt ki, mintha egy másik ember ült volna az autójába.
Dél-koreai motorhibája után mindenkit keresztet vetetett bajnoki esélyeire, ő azonban csak azért is megnyerte, megnyerhette az utolsó két nagydíjat, mert a Red Bull nem volt hajlandó a bajnokságban sokkal jobban álló Webber mögé parancsolni. És milyen jól tette.
Az utolsó versenyen a nagy favorit Fernando Alonso versenyét teljesen eltaktikázta a Ferrari, és mivel Webber csak a spanyol mögött, a nyolcadik helyen ért célba, győzelmével Vettel világbajnokként zárta a zaklatott 2010-es idényt.
És ami talán még ennél is fontosabb: sokkal, de sokkal erősebb versenyzőként, mint ahogy elkezdte.
„Legyőztem, a csapat kiakadt”
Korábbi csapattársai visszaemlékezéseikből kiderül, nem a 2010-es volt az első év, amikor Vettel rosszul viselte, ha az istállón belül gyorsabb nála valaki. Dominik Jackson, a Formula BMW-s MückeMotorsport egykori versenyzője elmondta, a Red Bull már 2004-ben is annyira „tolta” Vettelt, hogy a csapat négy pilótája közül csak egyvalakinek illett nyernie. „Az egyik előszezoni teszten gyorsabb voltam nála" – emlékezett vissza Jackson. – "Direkt feljegyeztem a motorom és a kasztnim sorozatszámát, így amikor megérkeztünk az első versenyhelyszínre, láttam, hogy egyszerűen megcserélték az autóinkat .. Aztán az egyik futamon én szereztem meg a pole-t, ami annyira feldühítette Sebastiant, hogy a leintés ellenére is futott még egy kört. Amikor visszatértem a garázsba, a csapat tagjai gyakorlatilag nem álltak velem szóba. Megszereztem a pole-t mégis fagyos volt a hangulat.”
Ellenfelek nélkül
A fantasztikus Red Bullal a 2011-es minőségi mezőnyt is széthúzta.
Az értelmi hullámvasútnak bizonyuló 2010 után Sebastian Vettel még magabiztosabban tért vissza a következő szezonra, és kihasználva remek autóját, fikarcnyi esélyt sem hagyott klasszis riválisainak. Ilyen teljesítményt nyújtani ennyire fiatalon egyszerűen ijesztő. A jövőre nézve is.
Hogy ilyen elképesztően jó autóval még egy majom is világbajnok lenne? Nos, Mark Webber kerek nulla győzelme egy hangyányit mást sugall. Hogy a Red Bull évtizedes támogatásával magától értetődőek a sikerek? Csak nézzük meg a Lewis Hamilton, McLaren páros idei „remeklését”. Hogy nem elég kemények a riválisok? Végülis Vettel csupán négy világbajnokot utasított maga mögé…
A 2011-es idény során sokan sokféleképp próbálták kisebbíteni vagy bagatellizálni a címvédő érdemeit, ám minél hangosabbá váltak ezek a hangok, a német sikereinek fényében annál szánalmasabbnak hatottak. Figyelembe véve, hogy 2010-es bajnoki címéből mennyi önbizalmat merített, és hogy milyen tökéletesen sikerült a Red Bull idény előtti felkészülése, igazából számítani lehetett az erőd idénykezdetre, Vettel teljesítménye azonban minden képzeletet felülmúlt. Ausztráliában és Malajziában senki sem ért a nyomába, és bár a harmadik futamon Hamilton győzelme a McLaren feltámadását vetítette előre, Vettel akkor is győzött, amikor tényleg gyorsabbak voltak a wokingiak. Barcelonában Hamilton az utolsó körökig ott lihegett a nyakában, mégis nyert, Monacóban Fernando Alonso és Jenson Button szinte letolta a pályáról, mégis nyert, és amikor az első nyolc futamon kétszer mégsem jött össze a végső siker, akkor is a „botrányos” második helyen ért célba. Mivel ekkor már 77 pontos, azaz több mint háromgyőzelemnyi előnyt gyűjtött össze, ezt a következő három versenyen úgy is növelte nyolccal, hogy egyszer sem lett első, a bajnokság tulajdonképpen formalitássá vált. Bár az, hogy Németországban az idény során először lemaradt a dobogóról, némi reménysugarat jelentett az ellenfeleknek, hiszen egyre inkább úgy tűnt, ha Vettel kiszorul az első rajtsorból, nem tudja visszaverekedni magát az élmezőnybe, erre Monzában az év előzésével vágott vissza. Csak még előtte második lett a Hungaroringen, és megnyerte a Belga Nagydíjat…
A csillagok kedvező állása esetén már Szingapúrban is bajnok lehetett volna, ott aratott győzelme azonban még kevés volt a végső sikerhez. Arra a múlt hétvégéig, a Japán Nagydíjig kellett várni. Harmadik helyével Sebastian Vettel négy futammal, vagyis hét héttel a világbajnokság vége előtt biztossá tette címvédését, és olyan klasszisokat söpört el játszi könnyedséggel, mint Hamilton, Alonso vagy Button.
A német fölényes diadala azért is ijesztő, mert a 2010-es botladozások után mind ő, mind pedig a Red Bull szinte tökéletesen szintre fejlődött, és ha a csapatban és vezérpilótájában rejlő potenciált nézzük, valóban úgy tűnik, messze még a vége. Adrian Newey tervezőzsenivel a fedélzeten, négy tét nélküli 2011-es versennyel minden feltétel adva van, hogy jövőre megint a Red Bullé legyen a legjobb autó, márpedig ha Sebastian Vettel megkapja a legjobb autót, azzal nyer is.
Új éra kezdődött, és ki tudja, hol a vége. Eddig ez a fiatalember mérlege:
SEBASTIAN VETTEL MINDENIDŐK LEGFIATALABB…
…nagydíjhétvégén szereplő tesztpilótája – 19 év, 54 nap – 2006, Török GP
…pontszerzője – 21 év, 72 nap – 2007, USA GP
…versenyben élen álló pilótája – 20 év, 89 nap – 2007, Japán GP
…pole pozíciósa – 21 év, 72 nap – 2008 Olasz GP
…dobogósa – 21 év, 73 nap – 2008 Olasz GP
…futamgyőztese – 21 év, 73 nap – 2008 Olasz GP
…világbajnoka – 23 év, 134 nap – 2010
…kétszeres világbajnoka – 24 év, 98 nap - 2011
Forrás: Nemzetisport, 2011.10.11.-16.
Gépelte: Andi
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sebastian VETTEL 68
Lewis HAMILTON 61
Valtteri BOTTAS 38
Max VERSTAPPEN 25
